Egészen sokáig vacilláltam azon, hogy mennyi időt legyek fent a hegyen. Idén sajnos a montenegrói tábor is kimaradt nekem és annak ellenére, hogy a nyaram elég zsúfolt volt, a barlangos programokat hiányoltam már. Végül is úgy döntöttem, hogy Atiékkal megyek és ott leszek elejétől a végéig, utólag ez egy nagyon jó döntésnek bizonyult.

1. nap – augusztus 14. (péntek)

A Ducato (Duki) augusztus 14-én (pénteken) Atival, Botival, Melindával, Zsófival, Bástyával és jómagammal délután Sella Nevea felé vette az irányt. Bevallom nem kis izgalommal vágtam neki a tábornak, nem tudtam pontosan milyen körülmények között kell felvinni a cuccokat a Gilbertitől a hágóra egészen a Boegan-katlanig, a hátizsákom sem volt a legkönnyebb és a kocsiban jöttem rá, hogy a bivakos pulcsim otthon maradt. Aztán szerencsére aggódás helyett elaludtam és így egy időugrással Olaszországban ébredtem. Az estét a felvonó parkolójábanban töltöttük és idő közben befutott a Kutya mobil is: Réka, Joe, Timi, Bence, Kutya és egy újabb autónyi ember: Niki, Dóri, Kraló, Praki.

2. nap – augusztus 15. (szombat)

Másnap egy gyors reggeli után elkezdtük bagekbe pakolni a köteleket majd megvettük a felvonó jegyeket és az ottani személyzet segítségével bepakoltuk a cuccokat a kabinokba. Én is az utolsók között szálltam be, így a mi felvonónkban már nem voltak bagek és hátizsákok, ennek ellenére Niki és Kraló a lendület hevében engem is feldobott a cucc kupac tetejére, mikor felértünk a hegyre. Ezután lehordtuk az összes felszerelést a Gilberti terasza alá. Elfogyasztottuk utolsó kóláinkat-söreinket majd elindultunk a Boegan-katlan felé vezető meredek úton. A rengeteg felszerelés és kötél felcipelése egy egész napot igénybe vett. Több fordulót is tettünk és több tíz kiló cuccot megmozgattunk fejenként, ám a napnak még nem volt vége: havat kellett gyűjteni az ivóvízhez, felállítani a sátrakat és összekészíteni a barlang beszereléséhez a köteleket, nittfüleket és alapcsavarokat. Még naplemente előtt sikerült bebagelni, így Kutya ötletétől vezérelve páran nekiindultunk, hogy felserpázzuk az összekészített felszerelést a barlanghoz. (Köszönjük Botinak a meglepetés köveket a bagekben.) Este a tábortűz mellett megbeszéltük a másnapi csapatfelosztást, majd egy kis fröccsözés után én el is mentem aludni.

3. nap – augusztus 16. (vasárnap)

Vasárnap reggel Attila és Boti a Rolóba mentek kicserélni a régi köteleket és tágítani a barlangot, illetve elindult az első beszerelőcsapat is a Gortániba (Melinda, Ági, Joe). A Prez csapat is ezen a napon ment le a bivakba, így tőlük is elbúcsúztunk. Nekem még bőven volt időm, így elmentem térerőt vadászni, nasizgattam a táborban és realizáltam, hogy a pótlámpa és az izofólia is otthon maradt. A második beszerelőcsapat (Niki, Dóri, Asztráltestek= Kraló, Praki és Én) 13 órakor indultunk el és egy kis bolyongás után meg is találtuk a barlangot. Gyors öltözködés és újrabagelés után (köszönjük a köveket) el is indultunk lefelé. Útközben találkoztunk a fölfelé tartó Melindával és Ágival, akik szomorúan mesélték, hogy fogyóban van a vas és biztosan nem fogjuk tudni végig beszerelni a barlangot. Nemsokára elértük Joet, majd egy kis kupaktanács után arra a megállapításra jutottunk, hogy nem fog kelleni ennyi ember és az Asztráltestek Dórival el is indultak kifelé a felszínre. Én igazából a bagcipelésben tudtam segíteni, aztán amíg a többiek szereltek toporogtam és táncolgattam, hogy ne fázzak. Boldogsággal töltött el, amikor az 50-es akna szerelésekor szükség volt a hevederemre és néhány karámra, így legalább hasznosnak éreztem magam. Pár óra után végül is eljutottunk a 180-as meanderig, ám az alapcsavarok már elfogytak és a csapat is elfáradt, ezért 21 órakor elindultunk kifelé és jó tempóban 2 óra alatt a felszínre is értünk. Szerencsétlenségünkre amint elkezdtünk öltözni eleredt az eső ezért nem is nagyon pihentünk meg, gyorsan levettük az overallt és indultunk a táborba. A hazaút sokkal könnyebb volt, hála Rékának és Bástyának, akik kijelölték az útvonalat prizmákkal és kőbabákkal a táborig.

4. nap – augusztus 17. (hétfő)

Hétfőn pihenőnap volt az időjárás miatt ezért nem siettem a felkeléssel. Reggeli után egy nagyobb csapattal elmentünk a térerőhöz, majd Dóri és én a Gilberti felé vettük az irányt. Kihasználtuk, hogy nem kell hólevet innunk és instant kaját ennünk, ráadásul volt glutén mentes tészta a menedékházban Dóri örömére. Viszont a hét további részére egyre aggasztóbb időjárást írtak, ezért visszaindultunk a táborba, hogy megbeszélést tartsunk és a hét második felére érkezőknek tudjunk mondani valami hasznosat. Szerencsére még a nagy eső előtt visszaértünk és nem áztunk el teljesen, de a központi sátorban már csak Kutyáék fagyoskodtak így a megbeszélést a vihar utánra kellett halasztani. Ahogy a szél erősödött mindannyian a sátrainkba húzódtunk. Ekkor sajnáltam igazán, hogy nincs velem a Dani és most egyedül ülhetek az eső végéig, ám egyszer csak Dóri hangját hallottam kintről. Sokkal szórakoztatóbb volt ketten ülni a lukas és egyre vizesebb sátorban. Már besötétedett mire Ati és Boti visszaért a Rolóból, így jó későn ült össze a nagytanács. Sajnos a végső döntés az lett, hogy már csütörtökön lemegyünk a hegyről az eredeti szombat helyett. Enyém lett a nemes feladat, hogy az otthoniaknak hírt adjak, illetve az időjárást és a felvonó menetrendet lecsekkoljam. Örömömre Dóri is velem tartott és hamar el is indultunk. Hosszas telefonálgatás után sikerült beszélni az indulásra kész társainkkal és végül mindenki arra jutott, hogy egy nap barlangászásért nem teszik meg ezt a nagy utat.

5. nap – augusztus 18. (kedd)

Másnap korán keltünk, Timi, Kutya, Joe és én 8 óra körül el is indultunk a barlang felé. Folytattuk a beszerelést és az utolsó négy akna valamelyikénél Melinda és Zsófi a serpáink is utolértek minket. A Cseszka alján megtöltöttük üres palackjainkat vízzel és már mentünk is tovább a híres Aragonit-folyosó felé. A bivakban főztünk egy teát meg smack levest, majd a tavaly feltárt új részek felé vettük az irányt. Több irányban is lehetett továbbmenni ezért választottunk egyet és néhány ereszkedést követően egy agyagtornyokkal teli részbe érkeztünk. Itt szintén több négykézláb járható ágat találtunk, az elsőn elindulva nemsokára egy hatalmas terembe érkeztünk és egy nem elhanyagolható méretű meanderrel találtuk szembe magunkat. Lámpáinkkal alig tudtuk bevilágítani a hatalmas teret, mindenki nagyon izgatott volt. Majd folytattuk a többi ág felfedezését is, a többnyire négykézláb vagy kúszva járható, vízszintes, több száz méter hosszú járatrendszert nem is tudtuk teljesen bejárni. Volt, hogy csak tovább haladtunk elágazások mellett, mert szükségünk lett volna kötélre. Sok helyen láttunk huzatborsóköveket és a légmozgás is időnként kifejezetten erős volt. Azonban már így is hosszú nap állt mögöttünk, így 4-5 óra kalandozás után visszatértünk a bivakba. Főztünk, teáztunk, ettünk és nemsokára nyugovóra is tértünk.

6. nap – augusztus 19. (szerda)

Szerdán reggel 7-kor szólt az ébresztő, nehezen keltem fel, mert fáztam este és sokat forgolódtam. De miután kibújtam a hálózsák melegéből és egy kicsit mozogtam sokkal frissebbnek éreztem magam, mint percekkel előtte. Gyors reggeli és készülődés után el is indult a lelkes csapat. Őszintén szólva egy kicsit ijesztő volt számomra a Cseszkában lévő szokatlan mennyiségű víz. Jóval több és sebesebb patakocska folyt a gyűjtőedénybe mint előző nap. Persze tisztában voltam vele, hogy csak most ért le az esti eső.

A munkát először a meanderben kezdtük el, Joe szerelte be, mi hárman addig beszélgettünk és melegítettük egymást. Nemsokára Joe szólt, hogy telefonkábelt és baget lát a meander allján, ez engem egy kissé elszomorított. Hamarosan elértük a régi ideiglenes bivakot és a -540-es feliratot. Itt fotózkodtunk is, mert Timinek és nekem ez az eddigi legmélyebb pont, ahol jártunk. Úgy döntött a csapat, hogy egy kicsit még szétnézünk a régi részeken, ami mindenki számára különleges élmény volt. Kutya sokat mesélt a régi kutatásokról és ahogy a 90-es akna felé haladtunk szinte én is átéltem a történeteket.

A kitérőnk után még visszamentünk a Főnix ágba kötéllel és megnéztünk néhány ereszkedést, találtunk egy szűkebb, kúszva és négykézláb járható járatot, ahol különös férgecskéket találtunk az aljzaton az agyagon. Olyasmi nyálkás csíkot húztak maguk után, mint a csigák. Néhány perc kúszás után egy hasadékot találtunk, amit a fiúk be is szereltek, ám hamarosan visszakötött az előző nap talált Patellába. Mivel másnap korán kellett kelni, visszatértünk a bivakba. Joe leleltárazta a maradék felszerelést, főztünk és még zenét is hallgattunk lefekvés előtt.

7. nap – augusztus 20. (csütörtök)

Csütörtökön hajnali 3-kor szólt az ébresztő, 5 körül már indultunk is kifelé. Elég jó tempóban haladtunk és a meandró sem tűnt olyan végtelen hosszúnak. Reggel 9 körül, vagyis négy óra alatt értünk ki az Aragonit-folyósóról. A barlang szájánál elkészült rólam életem egyik legmenőbb fényképe (köszi Joe), majd el is indultunk a Boegan-katlan felé. Társainkat már messziről kiszúrtuk és azt is, hogy csak a mi sátraink állnak. Kicsit idegőrlő, hogy hiába látom a tábort, csak megyünk és megyünk, és szinte végtelen idő a tűző napon mire tényleg odaérünk. Amíg mi a bivakban voltunk 5-en már hazamentek. Attila és Boti befejezte a Roló tágítását és körülbelül 200 méter új kötelet is beszereltek, sokat viccelődtünk azzal, hogy így már elvesztette Roló jellegét a barlang.

Nem fecséreltük az időt, gyorsan elkezdtük összepakolni mi is a cuccainkat, főleg mert délutánra esőt írtak és még le is akartunk menni a hegyről. Zsófi kölcsönadta nekem a hord keretét, de sajnos így sem bírtam volna egy körben levinni a cuccaimat egyedül. Szerencsére, akik nem bivakoltak, azok már levitték a felszerelés nagy részét így Boti levitte a bagemet. A Gilbertiben gyülekeztünk, én itt ebédeltem is egyet és mikor mindenki leért felcuccoltunk a felvonóhoz. Kettőkor kellett volna újra elindulnia, de szerencsétlenségünkre az addigi napsütésből esősre és szelesre fordult az idő és nem is nagyon kaptunk információt, hogy mikor tudunk lemenni. Az eső egyre erősödött ezért levittük a raktárba a felszerelést és meghúzódtunk a menedékházban. Végül lemondtunk arról, hogy még aznap lejutunk a hegyről és bár a jégeső elcsendesedésével egy felvonó levitte a fent rekedt túrázókat, mi jobbnak láttuk az esti özönvizet fedéllel a fejünk felett átvészelni. Az este nagyon jó hangulatban folytatódott, hiszen éppen akkor voltak ott olasz barlangkutatók is.

8. nap – augusztus 21. (péntek)

Péntek reggel kevésbé kipihenten, de legalább fájdalmak nélkül keltem. Azon szerencsések közé tartoztam, akiknek volt hely a padláson matracon aludni. Mikor lementem az étkezőbe akkor tudtam csak meg, hogy volt, aki a földön aludt az asztalok között polifoamon. Nem is húztuk az időt, az első felvonóval lementünk a hegyről és legközelebb már csak Szombathelyen álltunk meg ebédelni.

Zárszó

Szeretném megköszönni mindenkinek, aki segített abban, hogy az idei tábor létrejöhessen. Örülök, hogy részese lehettem.